Flamand kincsek az antwerpeni könyvvásárról / Book treasures from the Boekenbeurs

Valójában a Boekenbeurs, az antwerpeni könyvvásár nem is kezdődhetne el nélkülem, az utóbbi időben azonban, főleg anyagi okokból nem tudok eljutni oda.
Aztán így viccelj egy belga ismerősöddel, hogy mi minden kéne onnan, az illető ugyanis szabadnapot fog kivenni és bevásárol számodra....
Itt jegyzem meg, hogy hahó, kedves Lannoo-s kolegák, Tom Schamp az egyik legnépszerűbb gyerekszerzőtök, máskor ne mondjátok majd, hogy nem is hallottatok róla :-)

Szóval ezek a könyvek várnak rám és a szebb napokra Belgiumban:

In fact the Boekenbeurs, the Antwerp bookfair should not start without my visit, but in the last couple of years I simply could not afford to go there.

In this case if you mention to a friend in Flanders about what books you would like to have from the Boekenbeurs as a kind of a joke, one should not be surprised if the friend in Flanders takes a day off to pay a visit and buy the books for you... (T.H.A.N.K.S.!)

I would also like to make a quick note to the dear colleagues at Lannoo, that hey, Tom Schamp is one of your most popular children's book illustrator, please do not say you do not know him next time :-).

So, here are the books waiting for me and the better times in Belgium, see them above.

Hajnal Gabriella: Péter és a farkas (Móra, 1980) / Gabriella Hajnal: Peter and the wolf (Móra, 1980.)

Akik ismernek, tudják, milyen régóta hajkurásztam ezt a könyvet.
Illetve nem is ezt: ugyanis fogalmam sem volt, mit keresek... Kishíján világgá kürtöltem: keresek egy könyvet, szép hímzett képek voltak az illusztrációi, és egy különös kisfiút ábrázol, aki az erdőben, egy fán ül... Látta valaki? Emlékszik rá valaki?

Én azért emlékszem rá olyan élénken, mert annak idején, amikor négyéves voltam, és egy kezelés miatt kénytelen voltam két hónapot kórházban tölteni, ez az egy könyv lett velem becsomagolva.

Nem tudtam még olvasni és soha nem is olvasták el nekem (a kórházba indulás előtti délutánon kaptam meg és végül otthagytuk a gyerekosztály játszószobájában; bent pedig egyszerűen senkinek nem volt ilyesmire ideje, és a szüleim sem voltak velem, ezek még azok az idők voltak), így tehát maradt ez a néma élmény.

A képek önmagukban is tényleg elég némák, és, mint látszik, egy szőtt gobelinkép fotói szolgálnak illusztrációképp. Maga a gobelin is olyan merev forma, hogy ha az élénk színek, a kidolgozott, apró részletek nem lennének, meglehetősen élettelenek lennének a képek. 

Bár olvasni nem tudtam, azt már négyévesen is láttam, hogy gondos munkával elkészített képekről van szó. Rengeteg ideig el tudtam nézni a kisfiút ebben a néma erdőben, az artisztikus falevelek, állatok között, ami oly  valószínűtlenül messze volt mindattól, ami körülvett. 

Ráadásul (nekem legalábbis akkor úgy tetszett) a kisfiú is pizsamában, mezítláb eredt az erdőbe: talán saját magamra ismertem benne.

Szegény szüleim, mikor összecsomagolták nekem a kis ‚‚túlélő-készletet" (eleve nem lehetett sok cuccom, mivel a kezelés első heteiben gyakran költöztem is, amiben én is hathatósan segítettem a fiatal, kedves ápolónőnek), vajon tudták, milyen szellemi munícióra lesz szükségem ahhoz, hogy sikerrel túljussak ezen a kórházi kalandon? Aligha. Mégis nagy, maradandó szolgálatot tettek nekem, azt hiszem, azzal, hogy olyasmit adtak a kezembe, ami sokkal inkább az örökkévalóságra emlékeztetett azokon a hosszú és unalmas órákban, amiket ágyban fekve kellett eltöltenem, mint ha valami könnyed és talán könnyebben felejthető, az elmélyülésre kevesebb lehetőséget adó könyvet tesznek be a csomagomba.

Ma már tudom, a szőttes, sőt, a mellé írt emelkedett lírai szöveg is Hajnal Gabriella kezét dicséri, tudom azt is, hogy a Péter és a farkas Prokofjev klasszikus, gyerekeknek szóló zenés darabja. 

Ma már meg is lepődöm, hogyan tölthettem el napokat egyetlen szőnyeg bámulásával. Egy gyerek azonban másképp viszonyul minden apró részlethez.

A könyv bizony gyönyörű, és azt hiszem, én minden kórházban rekedt gyereknek szívesen adnék abból az élményből, amit nekem ez a könyv nyújtott.

Those who know me can tell how long I had been in quest for this book.
Or rather not, as I had no ideawhat I was looking for... I almost advertised: I am looking for a book, it was illustrated by some nicely embroidered pictures and it depicted a boy in the forest, sitting on a tree... has anybody seen it? Could anyone recall?

I can recall so vividly because back when I was four, and I had to spend two months in a hospital for a treatment, it was the only book that was packed with me.

I couldn't read and it was never read to me (I got it right before leaving to the hospital and at the end we left it for the playroom of the hospital; and during my stay simply noone had time to read me, and my parents could not be with me, those days were like that), so I had this rather silent experience with this book.

These pictures in themselves are really silent, and, as you can see,  photographs of a woven tapestry are standing for the illustrations here. Tapestries are a rather sturdy way of picture-making, anyway: without the lively colours, beautiful tiny details it would be stiff.

Although I could not read, as four, I still could see that these pictures were made with a thorough work. I could watch for a long time this speechless boy in this silent forest among artistic leaves and animals, as it was so incredibly far from what I had around me.

On top of this, as I percieved, this little boy was also wearing pyjamas and walked barefoot in the forest, just like I did in those times.

I wonder if my dear parents, when they were packing my 'survivor-kit'( I could not take many belongings, as I spent a lot of time moving from department to department, from bed to bed with the assistance of a young and friendly nurse), were they aware what spiritual feed I would need to succeed in this hospital adventure? I doubt it. Still, I am grateful for their choice to give me something that reminded me more to eternal (artistic) values and eternity in general, rather than packing in a book which might have been lighter and more on the entertaining side and perhaps more easily forgotten than this one.

Now I know that this tapestry and the lyrical text accompanied were both written by Gabriella Hajnal, and of course I learned the name of Prokofiev as the composer of Peter and the Wolf soon, at elementary school.

Today I am shocked to face the fact that I must have spent days by staring at one single piece of tapestry in a book. But I guess, it is just one more proof about how differently children relate to the smallest visual details. 

All in all, this book is beautiful, and I wish I could give all the children who have to stay in a hospital the same joy I got from this book.